Régóta szerettem volna beszélgetni Bailén Évával a házi feladatokról. Néhány nappal ezelőtt beszéltem vele és elmondtam neki, hogy ha válaszol néhány kérdésre a Mothers Today-nek, és örömmel fogadta. Esetleg sokan ismeritek Évát a sikeres "kötelességek igazsága" kampányért és a könyv szerzőjeként Hogyan lehet túlélni gyermeke házi feladatait közzétették az 2016-ban.
Akik rendszeresen olvasjátok a Mothers Today-t, tudják, hogy a házi feladat és én nem vagyok jó barát. Valójában nagyon távol akarom őket a hallgatóktól, mert nem hiszem, hogy ez egyáltalán segít nekik tanulást. Nyilvánvaló, hogy vannak kötelességek és kötelességek, de ezek többsége ismétlődő, unalmas és mechanikus. Valóban hoznak valami jót a diákoknak a mindennapokban? Eva Bailen, a Mothers Today című könyvben válaszol erre a kérdésre és még sok más kérdésre. Mered folytatni az olvasást?
Anyák ma: Éva, nagyon köszönöm, hogy elfogadta a Mothers Today interjút a házi feladatokról. Hosszú ideje küzd a kötelességek racionalizálásáért, gondolja, hogy kampánya olyan hatást váltott ki, amilyet kívánt a társadalomban?
Bailén Éva: Az igazságos feladatokért folytatott kampány nagyon messzire nyúlik, eljutott a Képviselők Kongresszusáig, sőt azokhoz az emberekhez is, akik az Oktatási Paktumért dolgoznak. Úgy gondolom, hogy sokkal többet értem el, mint azt eleinte elképzeltem, és a társadalomban változások figyelhetők meg, bár megfelelő politikai támogatás nélkül az előrehaladás idővel megfordulhat. Bízom benne, hogy minden munkám megszilárdul, és a jövőbeni oktatási reformokkal a házi feladatok megoldódnak.
MH: Van egy kérdés, ami folyamatosan felmerül a fejemben, Éva. A WHO kijelentette, hogy a túlzott házi feladatok károsak a hallgatók számára. Azonban még mindig sok központ van, amely továbbra is átadja házi feladatait. Mit gondolsz, ennek köszönhető?
EB: Úgy gondolom, hogy társadalmunkban mélyen gyökerezik a gonosz hit: minél előbb, annál jobb. Erre a meggyőződésre nézve ostobaságelméletek és mítoszok védekeznek, például, hogy minél előbb tanulnak meg olvasni a gyerekek, annál jobb nekik, vagy hogy minél előbb hozzászoknak a házi feladatok elvégzéséhez és a tanulmányi jövőjük érdekében sokkal jobb tanuláshoz. Végül a meggyőződés képes volt a tudományos bizonyítékokkal és a WHO ajánlásaival. Azokban a beállításokban, ahol a gyerekeket figyelmen kívül hagyják, érzelmi jólétük alig számít, a felnőttek pedig jobban törődnek az eredményekkel és a versenyképességgel, mint a gyermekek megfelelő és egészséges fejlődéséhez. Ezekben az esetekben a kötelességek, még ha túlzottak is, csak azzal a céllal indokoltak, hogy garantálják az oktatási sikert.
MH: Ismétlődő házi feladatok esetén a tanulók nem tanulnak. Milyen tevékenységeket végezhettek az iskolán kívül?
EB: Vannak olyan feladatok, amelyek nagyon unalmasak, nagyon ismétlődnek, és amelyekkel bizonyos gyakorlatokat gépesítenek, és igaz, hogy ezekben az esetekben a tanulás szikrája elvész. Az ismétlés hasznos bizonyos esetekben, például hangszeren tanulás vagy sportolás közben, de az ismétlés javulásként értendő. Házi feladatok esetében azonban ez nem indokolt. Például, ha a gyerekek minden nap gyakorolják a szorzást, akkor biztosan nagyon gyorsan megszaporodnak, de az a fontos, hogy valódi probléma esetén tudják, mikor kell alkalmazni a szorzást vagy bármilyen más matematikai műveletet.
A matek gyors elvégzéséhez számológépekkel vagy számítógépekkel rendelkezünk. Bíznánk abban, hogy egy építész minden számítását mentálisan elvégzi? Az iskolán kívül az lenne a fontos, hogy lássák, mit alkalmaznak az iskolában, hogyan alkalmazzák ezt az életükben és a családjukban. A konyhában, a szupermarketben, a számlákon, a reklámban vannak olyan alkalmazások, amelyeket az iskolákban tanítanak, és amelyeket a gyerekeknek meg kell tudniuk érteni és kapcsolatba hozni velük. A házi feladatok elküldése a gyermekek délutánjának elfoglalására nem lehet megoldás.
MH: Ön szerint a házi feladatok elvégzése megkönnyíti a tanárok értékelési feladatát?
EB: Szerintem a házi feladatokat nem szabad értékelni. Az a házi feladat, amelyet nem az osztályban végeznek a tanár jelenlétében, nem ismert, hogy a tanuló segítséggel vagy anélkül végezte-e el őket. Ha rosszul csinálják őket, lehet, hogy a hallgató készítette egyedül, De még az osztályban sem javítva őket, néha a gyerekek rájönnek, mi volt a hibájuk. És ha jól sikerültek, akkor lehet, hogy segítséggel végezted el őket, még magántanárod is lehet. Ha a házi feladatnak súlya van az értékelési évfolyamon, akkor növeljük a társadalmi egyenlőtlenségeket, és a tanulmányi teljesítményt összekapcsoljuk a házi feladattal, Ami hiba. Kiváló tanulmányi teljesítmény érhető el házi feladatok elvégzése nélkül.
MH: - Holnap nincs órája, másnap pedig szombat. Három napod van a házi feladatok elvégzésére ”. Biztosan nem egyszer hallottad ezt a kifejezést, Éva. Meg tudná mondani, mit gondol róla?
EB: A hétvégék és a hosszú hétvégék a pihenést, a kapcsolat megszakítását és a tanultak megszilárdítását szolgálják. És ez fegyverszünet megadásával fog meg. Számomra tévedésnek tűnik kihasználni azt a tényt, hogy a gyerekeknek van szabadnapjuk, hogy több házi feladatot küldjenek. Ha egy felnőttnek nincs pihenőideje, végül utálja a munkáját, és az utolsó dolog, amit szeretnénk, hogy a gyermek utálja az iskolát. Néha a gyerekeket annyira kényszerítették házi feladatokkal a vakációra vagy akár a hidakra, hogy könyveket olvastak rá, hogy nem érdekli őket, mert utálttá tettük őket. A nyaralás ideális lenne, ha időt hagyna számukra, hogy elolvassák, amit szeretnek, válasszanak, menjenek a könyvtárba, és nyomás nélkül fedezzék fel az olvasás örömét.
MH: Mit szólna ahhoz az elképzeléshez, hogy a hallgatók büntetésük féltében készítsék el házi feladatukat?
EB: Szomorú, de nagyon sokszor előfordul. Vannak gyerekek, akik a büntetéstől való félelem nélkül, szünet, negatív, megalázás nélkül végzik házi feladataikat. Úgy gondolom, hogy ez a legrosszabb módszer a gyerekek kíváncsiságának fenntartására és felébresztésére, hogy érdekli őket a tanulás, hogy lelkesen, motiváltan és izgatottan mennek iskolába. A büntetések elnyomják, az oktatásban pedig ellenséget kell elkerülni.
MH: Az oktatás végső célja a szabad és kritikus gondolkodású hallgatók képzése kell, hogy legyen. Ön szerint a házi feladat akadálya ennek a célnak az elérésében?
EB: Hagyományos, ismétlődő, tankönyves házi feladat, nincs kreativitás sEzek akadályt jelentenek a kritikus gondolkodás és a vállalkozói szellem kialakításában. A házi feladat tükrözi az osztálytermi eseményeket, az osztályban alkalmazott módszerektől függően, így az otthoni feladatok is. Valódi probléma, hogy az oktatási rendszer nem érdekelt a kritikai gondolkodás fejlesztésében, és annyira kibővül, hogy még a gyermekek szabadidejét sem hagyja az osztálytermen kívül.
MH: Tudjuk, hogy vannak gyermekei, mit érez, amikor azt látja, hogy minden délután házi feladatok elvégzésével és gyakorlatokkal tölti a szabadidejét?
EB: Amikor elkezdtem az igazságos kampányt www.change.org/fairduties a fiamnak nem volt ideje játszani. Ez fájt nekem a legjobban, látva, hogy a napja csak vacsora idejéig ért véget. Ezenkívül életünket teljesen a kötelességek és az idő, amelyet tanulmányokra szántunk. Hétvégenként nem tudtunk kimenni, mert sok házi feladatot és tanulmányokat kellett elvégeznie, úgy éreztem, hogy az életem és az egész családom nem áll rendelkezésünkre. Elképesztő volt látni, hogy a délutánokat napról napra, évről évre otthon töltve kellett tölteni, mindannyian büntetésként éltük meg. Tehetetlenség, zavartság és tehetetlenség között élsz. Nem akarja megkérdőjelezni a tanárok munkáját, és ha nem, akkor tudja, hogy gyermeke szenved. Óriási. Most azt mondhatom, hogy boldog vagyok, mert a gyermekeimnek már van szabadidejük és élvezik az életüket.
MH: Így a házi feladat is Szülők vagy a hallgatóknak?
EB: A házi feladatoknak, mint mindennek, van egy olyan pillanata, egy olyan kor, amikor minden diák elvárható lesz érett, képes kezelni az idejét, és akkor valóban nekik szól. A 6, 7 vagy 8 éves gyermekek nagy valószínűséggel nem érettek arra, hogy kezeljék az idejüket, vagy hogy egyedül legyenek bezárva egy szobába, mintha földhözragadták volna. Ha a házi feladatot kisgyermekeknek küldik, a házi feladat inkább a szülőknek szól, mint a gyerekeknek. Egy középiskolás diáknak már képesnek kell lennie arra, hogy vállalja a házi feladatait és kezelje azokat, amikor elvégzik őket. Mindenesetre mindig szem előtt kell tartani, hogy az a gyermek, aki napi 7 órát tölt az osztályban, mint a másodlagos történelem, nem követelhető meg, hogy később több órát tanuljon és házi feladatot végezzen, mert a napja már ennél is hosszabb lenne egy gyermek. felnőtt.
MH: Nem lenne megfelelőbb ezeket megszüntetni, nem pedig ésszerűsíteni őket?
EB: Őszintén szólva, a gyermekek iskolai terhelésével úgy gondolom, hogy a házi feladatokat teljesen ki lehetne küszöbölni. De természetesen azt is figyelembe kell vennünk, ami a kötelességeknek nevezzük. Olvassa el például, hogy házi feladatok? Lehetnének, de szórakozásból kellene csinálni. A racionalizálás egy tág kifejezés, amely magában foglalja az elvégzettek moderálását, értelmének vagy okának megadását. Azt hiszem, vannak olyan nagyszerű tanárok, akik tudják, hogyan kell motiválni a hallgatóikat, és ha valamilyen otthoni munkát kérnek tőlük, nem akarom, hogy úgy érezzék, megtiltották nekik.
MH: Szerinted ennyi házi feladat, tanórán kívüli tevékenység és vizsga között elveszítik az általános iskolások gyermekkorát?
EB: Nem szeretek általánosítani, szerintem ez gyakori, de nem elterjedt helyzet. Mindig példát mondok: három gyermekem közül csak egy élte át ezt a helyzetet. Tehát úgy gondolom, hogy a gyermekek jelentős hányada veszíti el gyermekkorát, és nekik kell küzdenünk. Nem tűnik egészségesnek vagy megfelelőnek annak a gyermeknek a fejlődése szempontjából, aki gyermekkorát idő nélkül tölti a házi feladatok és a vizsgák túlzott megterhelése miatt szükséges órák lejátszásához vagy alvásához.
A tanórán kívüli tevékenységek csodálatosak lehetnek, ha a gyermek élvezi őket, de ha a szülők arra késztetik őket, hogy teljesítsék gyermekeik edzését, hogy versenyképesebbek legyenek, és hangsúlyozzák a gyereket, jobb, ha nem csinálják őket.
MH: Nagyon köszönöm, hogy csatlakozott hozzánk a Madres Hoy-hoz, Éva. De szeretnék feltenni még egy utolsó kérdést. Milyen oktatást szeretne gyermekei számára, és mit szeretne népszerűsíteni az iskolákban?
EB: Szeretném, ha az oktatás valóban a gyermekekre, ritmusukra, igényeikre és érdeklődésükre összpontosítana. Úgy tűnik, hogy a gyerekeknek sok témában kell szakértőknek lenniük, és nincs helyük művészi vagy irodalmi ami a legkreatívabb és ami sok emberben nagy megelégedést vált ki. A jelenleg tanulmányozott, de nem megtanult tartalom mennyisége túlzott, és ez nem segít nekik az érzelmek kezelésében, önmaguk megismerésében vagy mások megismerésében. Számomra elengedhetetlennek tűnik, hogy egy hallgató befejezze a képzését, miután megtalálta az elemét. Mondja meg neki, hogy mi teszi boldoggá és szenvedélyessé, bármi is legyen az, a festéstől, a kutatástól kezdve a hajvágáson át az autók rögzítéséig. És légy empatikus, tiszteletteljes és elkötelezett állampolgár. Szeretném, ha az oktatás inkább a jólétre és a társadalom javítására összpontosítana, mintsem a gazdasági sikerre.